A Johannita Rend történetének rövid áttekintése (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon )
Rendi ima:
Áldd meg, áldd meg Urunk a Rendet! Szolgálni Te tiszteletedre kíván. Légy hozzá kegyes, mindig segítsd Az üdvért vívott küzdelemben. Erosítsd hitünket a Megváltóban, Aki győzelemre vitte a keresztet. Védj a gonosztól, segíts a jóra; Segítsd a gyengét, hogy hű maradjon, A gyengéknek segíts! Urunk, hallgass meg minket! Ámen.
A hármas szerzetesi fogadalom – szegénység, szüzesség, engedelmesség -mellett a betegek iránti szeretetet hangsúlyozták. Cselekedeteiket pedig a főerények – bölcsesség, bátorság, mértékletesség és igazságosság – határozták meg.
Jeruzsálemi Szent János Lovagrend, johanniták, rodoszi lovagok, jánoslovagok, Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend, ispotályos keresztesek, Ordo Equitum Hospitaliensium Sancti Joannis de Jerusalem: a szentföldi zarándokok elhelyezésére, ellátására, lelkigondozására, védelmére és a betegek ápolására Jeruzsálemben 1050 körül létesített lovagi szervezet. – I. Története. A Ker. Szt János oltalmába ajánlott →ispotályt, melyből a lovagrend fejlődött, egy Gerardus nevű férfi alapította zarándokok szolgálatára. Közösségét II. Paszkál p. (ur. 1099-1118) 1113. II. 15: kiadott bullájával pápai jogú rendnek ismerte el és a Sztszék alá rendelte. Gerardus utódait mesternek, 1267: nagymesternek nevezték. – 1136: Raymond de Puy vezetése idején az ispotály és a közösség megváltozott: az intézmény ápoltjainak, ill. a zarándokok biztonsága érdekében szükségessé vált a védelem megszervezése (főként a gyakori iszlám támadások miatt). Az új szabályzat szerint a szerzetesek harcosok is lettek, a belépő lovagok szerz. fogadalmat tettek. Ezzel a lovagrend religio militaris, ‘egyházi katona-rend’, →lovagrend lett. Tagjai 3 osztályt alkottak: nemesi származású lovag-szerzetesek, papok és fegyveres szolgák. Köpenyükön villásvégű keresztet viseltek (innen kereszteseknek is mondták őket). A lovagrend idővel hatalmas vagyonra tett szert, melyből ispotályok hálózatát hozta létre, a jeruzsálemi 2000 személyt tudott befogadni. Kialakult a lovagrend 8 egysége, „nyelve”: Provence, Auvergne, Franciaország, Itália (1314: a magyarokat ide számították), Aragon-Navarra, Kasztília-Leon-Portugália, Anglia, Normandia – Miután Szaladin szultán 1187: elfoglalta Jeruzsálemet, a lovagok Akkóba helyezték át a →latin királyság székhelyét. – 1291: elesett a Szentföld utolsó erődítménye, Akkó is, ekkor a lovagrend átköltözött Ciprus szigetére. Foulques de Villaret nagymester újjászervezte a harcokban megfogyatkozott közösséget, s megújította a fegyelmet. A lovagrend hajókat építtetett, s rövidesen a legnagyobb flotta tulajdonosa lett. – 1310: a lovagrend visszafoglalta Rodosz szigetétét, mely bizánci tulajdonként genovai kalóz-központ volt. A hódítást V. Kelemen p. (ur. 1305-14) elismerte. Rodosz szigetén a lovagrend (‘rodoszi lovagok’) arisztokratikus köztársaságot szerveztek, pénzt vertek, diplomáciai kapcsolatot építettek ki Európa uralkodóival. Emellett hatalmas ispotályt létesítettek. A 14. sz. végén a rend számos perjelséget, nagyperjelséget és rendtartományt (káptalani baliliát) foglalt magában. – A lovagrend tagjainak kiképzése fiatal korban apródi szolgálattal kezdődött. Kolostorban töltött noviciátus után katonai és tengerész kiképzést kaptak, közben kórházi szolgálatot is kellett teljesíteniük. Végül fogadalmat tettek. – 1522: Villiers de l’Isle nagymester Rodoszt 6 hónapos ostrom után átadta Nagy Szolimán szultánnak. Az életben maradt lovagok 1523. I. 1: számos rodoszi lakossal, kincseikkel és levéltári anyagukkal együtt elhagyták a szigetet. A terület nélkül maradt lovagrendnek V. Károly császár (ur. 1519-56) 1530. III. 23: hűbérként átadta a szicíliai kirsághoz tartozó Máltát 2 másik szigettel, valamint az Észak-afrikai Tripolist. Ettől kezdve a lovagrend neve →Máltai Lovagrend. A porosz rtart. prot-sá lett tagjai ekkor alapították a →Johannita Rendet, azóta a johanniták protestánsok. –
II. Mo. és a ~ kapcsolata 1135-re megy vissza, amikor egy Petronilla nevű m. hölgy Jeruzsálemben szálláshelyet vásárolt m. zarándokoknak, s kapcsolatba lépett a lovagrenddel. A lovagok II. Géza kir. (ur. 1147-62) idejében telepedtek meg Esztergomban, a nekik ajándékozott „Abony” területen, ill. Budán és Székesfehérvárott. Ispotályt építettek, s ahol lehetett, hőforrások vizét is fölhasználva gyógyítottak. A király (maga is János-lovag) Jeruzsálemben templomot és ispotályt épített, s a lovagrendre bízta. III. István kir. (1162-72) idején Zalában is lehetett házuk. III. Béla (ur. 1172-96) alatt Szlavóniában épült ktoruk, s megkapták a →Templomos Lovagrend csurgói birtokait. 1187: Óbudán, 1190: Nagyváradon nyitottak ispotályt. 1200 k. 5, 1235: 19 rendházuk működött. II. Andrást (ur. 1203-35) kiváltságokkal halmozta el a lovagokat, akik végigkísérték szentföldi útján. A lovagrend tekintélyére jellemző, hogy az →Aranybulla 2. példányát a kir. nekik adta megőrzésre. – 1241: a templomosokkal (→Templomos Lovagrend) együtt a lovagrend is IV. Béla (ur. 1235-70) mellett harcolt a muhi csatában, s néhány lovag segítette a királyt menekülésében. A lovagrend fehérvári házát a tatárok nem tudták elfoglalni. 1246: a 2. tatár betöréskor is vitézül küzdöttek, IV. Béla ezért több szabadalommal tüntette ki őket. Megkapták pl. a →szörényi bánságot, 1247: Kunországot. A lovagrend egy-egy határtorony őrzését vállalta (Pozsony, Moson, Sopron, Vasvár, Németújvár). 1250: ktort emeltek a Nyulak-szg-én. Lányát, Margitot látogatva Béla kirirály gyakran megpihent náluk. – A 14. sz. végén kb. 38 házuk volt (Dunántúlon 18, a Dráván túli részeken 14). 1301: az Árpád-ház kihalása után Anjou Károlyt támogatták, 1312: segítségére voltak Csák Máté leverésében. 1313: a templomosok eltörlése után megkapták birtokaikat. 1330: Vrána lett a m. rtart. székhelye (→vránai perjelség). A lovagrend hűségesen szolgálta I. (Nagy) Lajos kir-t (1342-82), végighadakozták vele a nápolyi háborút. 1366: a magyarországi rendtartomány lovagjai a nagymester hívására elindultak Ciprus védelmére, s 6 éven át harcoltak Ciprusért és Rodoszért. – A magyarországi rendtartomány →Palisnyai János perjel idejében (1381-91) indult hanyatlásnak, aki uralomvágytól hajtva fő szerepet játszott Kotromanics →Erzsébet meggyilkoltatásában. Többször szervezett lázadást Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) ellen. Egy összecsapásban vesztette életét. – Az új vránai perjel, Bebek Imre szintén összeesküvést szőtt Zsigmond ellen, segítségével Nápolyi Lászlót 1403: meg is koronázták, Bebek hadvezér lett. Zsigmond azonban kiverte az országból Lászlót, s vele a Bebek vezette lovagokat, akik úgy tűnt, magyarországi pályafutásuk végéhez érkeztek. A vránai perjel Nagymihályi Albert lett, Vránát a velenceiektől visszaszerezni nem tudta. Megerősítette mintegy 500 fős hadseregét, kiépítette Petrec, Csáktornya, Béla, Csurgó perjelségi erődítményeit. Az egész ország területén 20 lovagház állt, körülöttük falvak, birtokok sokasága. – Hunyadi János és a lovagok között ismét jó viszony alakult ki, ami folytatódott Mátyás kir. (ur. 1458-90) alatt: az utolsó kiváló perjel és hadvezér, Beriszló Bertalan Bécs ostrománál Mátyás mellett harcolt. 36 é. vezette a m. tart-t, 1512: halt meg. Utóda, Beriszló Péter veszprémi pp. 1520: a török elleni csatában esett el. Werbőczi István →Hármaskönyve az ország zászlósurai közé sorolja a magyarországi rendtartományt élén álló vránai perjelt. – Tomori Pál érs. pályázott a vránai perjelségre, helyette azonban közvetlenül a mohácsi vész előtt méltatlan ember, Tahi János került a megüresedett perjeli székbe. A csatában Batthyány Ferenccel Tahi vezette a vránai lovagokat. A három részre szakadó országban Vrána hosszú időre török kézen maradt, Buda eleste után Székesfehérvár is ostromgyűrűbe került. A harcok után Dalmady Sebestyénnek néhány életben maradt lovaggal s a 4 évszázados kolostori levéltárral sikerült elmenekülnie. A győri kolostor 1566: tűzvész martaléka lett. Dalmady Pozsonyban kezdte meg a rendtagok újjászervezesét, de 1576: meghalt. Szerencsére még biztonságba tudta helyezni a rendház irattárát, s ez később sem semmisült meg. A soproni lovagház 1636-ig maradt meg, ekkor átadták a jezsuitáknak. –
III. A lovagrend női ága nagyjából ugyanakkor létesült Jeruzsálemben a Szt Mária Magdolna ispotály mellett, mint a lovagrend első betegápoló közössége. Regulájukat 1153: III. Jenő p. (ur. 1145-53) hagyta jóvá. A Szentföld eleste után Európában a lovagrend kórházaiban a női betegeket gondozták. Máltától Dániáig és spanyol földtől Csehországig számos kolostoruk volt. 1873: kikerültek a Máltai Lovagrend joghatósága alól (számuk csökkenése miatt), azóta egyházmegyei közösségekben élnek. Eredeti vörös színű ruhájukat feketére cserélték, rajta a fehér →máltai kereszt. – Külön csoportot alkot a Jeruzsálemi v. Máltai Apácák 7 spanyol kolostora 83 nővérrel (commendatores), valamint a Hugues Loubens de Verdalla nagymester által 1584: alapított kolostor Máltán, 1990: a helyi érsek joghatósága alatt. P.M.-Bo.Gy.
A ~ rövid tört. Bp., 1925. – Reiszig Ede: A ~ Mo-on. 1-2. köt. Bp., 1925-28. – A Johannita Lovagrend m. ünnepei 1926-1932. Uo., 1932. – A M. Johannita Lovagrend konvent ünnepei … években. Uo., 1934-43. – A Johannita Lovagrend m. lovagjainak névsora 1935-1944. Uo., 1935-44. – A Johannita-rend m. csop-jának alapszabályai. Uo., 1941. – Radvánszky Antal, br.: A Szt János Lovagrend tört. Mo-on. 1986. – Vajay Szabolcs: Ordinis sancti Johannis in Hungaria thesaurus ac corpus [A Johannita Rend lovagjai 1854-1987] H.n., 1987. – Puskely I:459.
Johannita Rend, johanniták: a →Jeruzsálemi Szent János Lovagrend 1530 után protestánssá lett ága. – Brandenburgban (Poroszo.) Vaskezű II. Joachim őrgróf vezette be a reformációt, melyhez az ottani johanniták egy része is csatlakozott. Ekkor alakult meg a ~ (a kat. ág lett a →Máltai Lovagrend). – 1648-ig a 13 ném. Kommende (‘parancsnokság’) közül 7 lett prot., jogállásukat a →vesztfáliai béke szabályozta. – III. Frigyes porosz kir. 1811: a ~et föloszlatta, de prot. nemesi közösségként, mint ‘Balley Brandenburg’ tovább működhetett. IV. Frigyes Vilmos porosz kir. 1852: fölújította a ~et betegápolás céljával. Károly porosz kir. hg. lett első úrmestere. – A brandenburgi tart-hoz 1860: 3, 1900: 32, 1918: 38 m. lovag is tartozott. – A ~ mo-i tagozatának megszervezését az ev. Feilitzsch Berthold br. főispán kezdeményezte, ő lett az első kommendátor. A konvent 1928: a Magyar Máltai Szövetséggel való együttműködés mellett döntött. 1931: elhatározták a 24-30 éves prot. nemes ifjak várományosként való fölvételét. 1934: a m. tagozat 46 fő. Amikor Hitler birod. kancellár No-ban megvonta a rendjel-adományozási jogot és a keresztet johannita gyűrűvel helyettesítették, ezt a m. tagozat nem fogadta el, amit Horthy kormányzó megerősített. 1936: a tagozat elnevezés helyett a m-ok A Johannita Lovagrend Magyar Csoportja elnevezést választották. Ezt a belügymin. jóváhagyta. 1942: a m. johannita csop. 115 tagból állt. – 1945. V: a máltaiakkal együtt a johanniták csop-ját is föloszlatták. Tevékenységét a ~ az emigrációban folytatta. 1946: a Balley Brandenburg elvben lehetővé tette nem nemesi származású jelöltek lovagként való fölvételét. 1949: meghalt br. Feilitzsch Berthold kommendátor. A külföldön élő magyar johanniták a Balley Brandenburg magyar tagozataként szerveződtek újjá. Az új kommendátor az ev. Edelsheim-Gyulai Lipót gr. (1888-1981) lett, akit 1955: a Münchenben élő Kibédi Varga Sándor egy. tanár (1902-86) követett. 1956: a rtagok részt vettek a m. forr. menekültjeinek támogatásában, anyagi segélyezésében és ügyeik intézésében. Amikor 1961: megalakult a prot. lovagrendek Alliance elnevezésű nemzetk. szövetsége, a magyar tagozat a Balley Brandenburg keretében, de saját jogon lett e csúcsszervezet tagja. Az 1974-es alapszabályok szerint a ~ hierarchikus fölépítése: tiszteleti lovag, jogi lovag, tiszteletbeli kommendátor és vezérlő kommendátor. A Magyar Tagozathoz tartoznak még a várományosok és a tiszteletbeli tagok. 1977: Kibédi Varga Sándor lemondott, a szintén müncheni fáji Fáy Gedeon (1915-) lett a kommendátor, akit Vermes László, 1995: Kékessy Dezső követett. 1987 óta Mo-on újból van tagfölvétel. Székhelyük Bp., V. Váci u. 62-64. Lapjuk: a →Magyar Johannita Tájékoztató. Bo.Gy.
Radvánszky Antal, br.: A Szt János Lovagrend története Mogyarországon. 1986. – Vajay Szabolcs: Ordinis sancti Johannis in Hungaria thesaurus ac corpus [A Johannita Rend lovagjai 1854-1987] H.n., 1987.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
A rövidítések magyarázata itt található